I. A Boldog tudatlanság

A fotós jellemző felszerelése ebben a szakaszban az iPhone kamerája vagy egy kompakt gép, amit eredetileg apukája a nyaraláshoz vett magának. Nem foglalkozik ilyen fölöslegesen bonyolult dolgokkal, mint a kompozíciós szabályok vagy hogy mennyire lesz zajos a kép. A kattingatás öröme a lényeg, hogy azt a kiskutyát a horvát tengerparton minél több szögből megörökítse. A nagy zöld automata (vagy kis szivecske) módot használja, és teljességgel nyugodtan hagyja, hogy a Citadella tetejéről éjjel a várost a kis beépített vakuval próbálja kivilágítani. Jellemzően a képeit vissza sem nézi, csak akkor, amikor betelik a memóriakártya, és törölnie kellene párat. Ilyenkor a képeket válogatás nélkül 100-asával teszi fel a facebookra. Önfeledten élvezi, hogy meg tudja örökíteni az eseményeket, a gyermekeit és a Starbucks-os papírpoharat relatíve használható minőségben. Nem foglalkozik vele, hogy mások mit gondolnak a képeiről, mert elsősorban a saját örömére fotóz.

II. Első DSLR gépem

A fotóst elkezdi zavarni, hogy a képeit kinagyítva láthatóan nem élesek, alig láthatóak a részletek és valahogy sosem tudja épp a jó pillanatot elkapni. Kicsit utánaolvasva a Google-ön azt találja, hogy egy DSLR gépre van szüksége. A Black Friday keretében le is csap egy kihagyhatatlan akcióra, egy belépő szintű DX gépre és a hozzá tartozó 18-55mm-es kit obira. Hamar rájön, hogy fogalma sincs, hogy hogyan kell használni, ezért a megszokott zöld automata módhoz tér vissza inkább.

Kap egy kezdő fotósoknak szóló könyvet karácsonyra, és elkezd ismerkedni az expozíció és egyéb beállítások rejtélyeivel. Elkezdi összehasonlítgatni a képeit a Flickr, Fotózz.hu, 500px és egyéb oldalakon találhatóakkal és erősen elmegy a kedve az egésztől, mert sehogy sem hasonlítanak a képei az ott látottakhoz.

III. Majd a Photoshop megoldja!

A fotós elkezd online blogokat, youtube videókat nézegetni, hogy miként lehetne Photoshoppal szebbé varázsolni a képeit. Ekkor rátalál a HDR technikára. Úgy érzi, hogy most végre megvan a kulcs a tökéletes fotókhoz! A tájképeit videójáték szerűvé változtatja, a portrékon pedig a PS pluginek segítségével világító szemű porcelánbabára retusálja az áldozatait. A környezetében mindenki odavan a képeiért.

IV. Nincs elég jó cuccom, az a baj

A fotós érzi, hogy azért a Photoshop nem tud áthidalni minden problémát. A fórumokon látja, hogy a kiemelt képek szinte mind nagyon drága felszereléssel készültek. Egyértelmű tehát, hogy az ő képei azért nem tudnak olyan jók lenni, mert nincs elég jó felszerelése. Bújja a felszerelés teszteket, Ken Rockwell, That Nikon Guy és társaik blogjait, és a legújabb kamerák és objektívek 500%-ra nagyított nyers képeit. Mélyen benyúlva a zsebébe megveszi a legújabb FX kamerát és a legjobb objektíveket mellé. Közben folyamatosan frusztrált, hogy biztosan jól döntött-e, ezért ideje nagy részét összehasonlítgató videók nézésével és a saját képeinek pixelenkénti elemzésével tölti.

V. Lesújtó letargia

A fotós az új géppel készült képeket szorgosan feltöltögeti a különböző fórumokra. Az irigyek rendre lehúzzák a fotóit, mert ilyen géppel már rég Vogue címlapot kéne fotózni szerintük. A család részéről nő a nyomás, hogy mi a bánatnak költött ennyi pénzt a felszerelésre, ha nem is keres vele egy forintot sem. Elmegy egy egynapos divatfotó workshopra, ahol huszadmagával készít teljesen megegyező, fantáziamentes képeket. A workshopon kinézik a többiek a drága felszerelése miatt. Egyre kevesebbszer veszi elő a gépét, leginkább már csak az íróasztala körül és az erkélyről kifelé fotózgat unalmában.

VI. Kinyílik a szem

A fotós az irodai munkaidejében a fotós fórumokat böngészve rátalál egy ismertebb fotósra, akinek nagyon megtetszik a munkája neki. Utánaolvasva kiderül, hogy vannak online elérhető oktató anyagai. Ad magának egy utolsó esélyt, megveszi a dvd-t és előfizet a havi tagságra a fotós közösségben. Az itt tanult technikákat próbálgatja, és rájön, hogy egész jól tudja utánozni a mester beállításait. Ettől kezd visszatérni az önbizalma. A képeit nem szívesen mutogatja másoknak, mert fél az újabb negatív kritikától. Elhatározza, hogy kitanulja a fotózás ezen szakterületét.

VII. Szorgos hangya

A fotós egyre gyakrabban bérel ki stúdiót, és hív meg ismerősöket, hogy gyakorolja a tanultakat. Eladja a nagyon keveset használt objektívjeit és egyéb kiegészítőket. Az árfolyam veszteség fájdalmas ugyan, de nem foglalkozik vele. A pénzt visszaforgatja speciális eszközökbe, és újabb oktató anyagokba. Rájön, hogy mennyi mindent nem tud még. Titokban előveszi a fényképezője használati utasítását, és felfedez benne rengeteg hasznos funkciót. Közben tovább gyakorol, és a valódi szakmai fórumon építő jellegű kritikákat gyűjt be, amiből még tovább fejlődhet. Közben az ismerősi körből felkérik, hogy készítsen fotókat, jellemzően baráti áron, de már legalább nem ingyen!

VIII. Igazi profizmus kezdete

A fotós ráeszmél, hogy még mennyi felfedezetlen terület áll előtte. Alázattal kezd felnézni a fotózás egyéb szakterületeinek képviselőire. Egyéb nagy mesterek oktató anyagait vásárolja meg és áldoz a minőségi kurzusokra. A tanultakból elkezdi összegyúrni a saját stílusát, melyben igazán ki tud teljesedni. Maga mellé fogad egy kezdőt, akinek segít, hogy ne essen bele a hasonló hibákba, mint ahogy ő tette. Tisztelettel gondol a többi fotósra, ő is építő jellegű kritikákat kezd írni a fórumokon. Nem foglalkozik vele, hogy idő közben már elavultnak számít a felszerelése egy része, mert tudja, hogy az ügyfeleit nem fogja igazán érdekelni. Közben azon kapja magát, hogy már nem tudja ellátni az irodai munkáját, mert annyi fotós megbízása lett. Elérkezett tehát a váltás ideje.

A Headshot Academy-n a legjobban a IV. szakasztól tudjuk segíteni a tanulni vágyókat. Mielőtt még elköltenél vagyonokat olyan felszerelésre, amire nem is lesz később szükséged. Vagy ha már teljesen elvették a kedved a portréfotózástól a gonosz kommentelők. Tanulj tőlünk, és meglátod, hogy van jövőd a fotózásban!